„Egyik reggel sétáltam, amikor egy néni keserves sírására lettem figyelmes. Odasiettem, és elmesélte, hogy a cicája felmászott a fára, és nem tud lejönni. Gondolkodás nélkül felkapaszkodtam, persze már az első gallyba beleakadtam, úgyhogy szanaszét szaggattam a farmeremet. Lehoztam a macskát, óvatosan átadtam a néninek, aki közelebb hajolt hozzá, majd felháborodottan közölte, hogy ez nem is az övé, és szó nélkül otthagyott. Majd’ felrobbantam mérgemben!”

           (Jared Padalecki)