Tudtok magyarázattal szolgálni arra, hogy miért olyan népszerűek az efféle, a természetfölöttivel foglalkozó sorozatok, konkrétan az Odaát?

Jared Padalecki: (viccelődve) Valószínűleg miattam!... Szerintem az ember végre kivonhatja magát a hétköznapok nyomása alól. És jó móka, jó buli kiszakadni a valóságból, este, egy fárasztó nap után, jól jön az a kis adrenalin. Van abban valami érdekes, hogy az ember megtapasztalhat valami mást pár másodpercre, legyen az akár a félelem vagy akár a sztoriban valami olyan elem, ami feledteti velünk az ügyes-bajos dolgainkat. Bármilyen olyan filmet vagy sorozatot, amely elvisz egy másik világba, jó poén nézni.

Jensen Ackles: Szerintem ezen kívül az is fontos, hogy a horrorfilmek, az igazán jó horrorok az utóbbi időben hatalmukba keríthették a nézőt, ők pedig erre pozitívan reagáltak. Az ember szeret beülni a sötét moziterembe, hogy ott rémüldözhessen. Ez is épp olyan, mint a sírás vagy a nevetés. Indukál némi adrenalint, de élvezi az ember. A tévében az Odaát az egyetlen sorozat, ami ehhez hasonló hatást ér el. Oké, igaz, hogy van bőven rejtélyekkel operáló széria, amelyek kétségek közt hagyják a nézőt, de az Odaát az egyetlen, amely tényleg rád is ijeszt.

Jared Padalecki: hrrr... (horkol)

Jensen Ackles: ... vagy esetleg álomba ringat. Szóval szerintem leginkább ez választ el minket a többi sorozattól, melyek dettó ebbe a műfajba tartoznak. Ezért is mondogatjuk mindig a nézőknek, hogy lekapcsolt villany mellett, jótékony sötétségben nézzenek minket. Úgy az igazi.

 Nagy a különbség az Odaát, és a különböző, moziba készült horrorfilmek között?

Jensen Ackles: Azt hiszem a legelején éppen ezt a célt tűztük ki magunk elé, mármint, hogy minden egyes héten, minden egyes epizódban elhozzunk egy 42 perces, önálló horrorfilmet a kis képernyőre. Ebből kifolyólag szerintem inkább hasonlóságok vannak a két műfaj között, mint különbségek.

És a színészet, a játék szempontjából?

Jared Padalecki: Véleményem szerint ez jóval keményebb meló, mert többet kell egyensúlyoznunk, jobban kell koncentrálnunk a karakterre és a karakter sztorijára, ráadásul tényleg elég sokat kell dolgoznunk naponta, lévén egy kétszereplős sorozatról van szó, így szinte minden teher a mi vállunkon nehezedik. Ráadásul fenn kell tartani a hangulatot, minden résszel meg kell próbálnunk félelmet keltenünk, és nem szabad beleesni abba a csapdába, amibe sok mozis horror is beleesik, miszerint rengeteg pénzt feccölnek beléjük, csilivili különleges effektekkel tömik tele őket, mert annyi a készítők szerint bőven elég. Közben azt gondolják, hogy meg fog tőlük ijedni a néző. Ha pedig nem, akkor kijavítják később. Nálunk ilyesmire nincs lehetőség. Egy részt hét nap alatt veszünk fel, utána megy a vágószobába, majd a készítők és a csatorna véleményezik a részt, esetleges változtatásokat javasolnak, és nem sokkal a forgatás után már megy is adásba a végeredmény. Feszített a munkatempó, nincs időnk elővetítéseket tartani tesztközönségnek. Minden héten új dolgokat kell kitalálnunk, minden héten új rémnek kell riogatnia a nézőt, ráadásul a költségvetés is adott, és egy mozifilméhez képes sehol sincs.

Jensen Ackles: A mozifilmet sokkal jobban támaszkodnak a különböző teremtményekre és a különleges effektusokra, valamint a számítógépes trükkökre, viszont a mi sorozatunk sokkal inkább karaktervezérelt.

 Nem tudom kikerülni a kérdést, amely adja magát. Ti hisztek a természetfölöttiben?

Jared Padalecki: Én abszolút nem hiszek! Sosem tapasztaltam semmi effélét, bár igaz, hogy nagy világban élünk, jókora univerzumban van ez a kis bolygó, szóval nem is vagyok szkeptikus. Persze, hogy kell lennie valaminek vagy valamiknek, ami megmagyarázhatatlan és, amibe bele fogunk futni valamikor. De saját tapasztalatom azt mutatja, hogy paranormális márpedig nem létezik.

Ha végignéztek az Odaát első évadán, mi a legjobb a karaktereitek alakításában, eljátszásában?

Jared Padalecki: Hát, én baromira élvezem. Oké, irtó sokat dolgozunk és minduntalan el is ismételjük, hogy mekkora a teher rajtunk, de imádok Jensennel dolgozni, még akkor is, ha ezt a jelenlétében nem szoktam hangoztatni. Jól érezzük magunkat, marhulunk eleget és állati jó mindenféle kunsztokat csinálni, akár még kaszkadőrmutatványokat is. Maga a sorozat eléggé próbára tesz minket fizikailag. Én, ugye, ezelőtt a Szívek szállodájában játszottam, ami kvázi arról szólt, hogy be kellett biflázni a forgatókönyvet, a karakter szövegeit, hogy aztán megjelenhessünk a színen és elkezdjünk baromi gyorsan beszélni. Ott csak annyi visszajelzést kaptam, hogy tök jó, amit csinálok, csak gyorsabban kéne beszélnem, hogy nem lehetne kicsit sebesebben formálnom a szavakat? Ennél nincs is frusztrálóbb dolog. Szerintem bármelyik színész ezt mondaná, hogy a gyorsabb színészkedésre ösztönzés őt idegesíti a legjobban. Mégis mit jelent, hogy "színészkedj gyorsabban?". Mindegy, azért mindenből tanul az ember. Az Odaát-ban viszont jóval több mindent lehet csinálni. Minden egyes héten akcióhős lehetek, minden héten felfedezhetünk egy új várost, és rengeteg mindent tanulhatunk az amerikai folklórról, hagyományokról és, ha lehet ilyenről beszélni, akkor az amerikai mitológiáról. Én nem jártam egyetemre, de így tanulni mindezekről a dolgokról jó móka.

Jensen Ackles: Többek között ez az egyik előnye annak, amit csinálunk napi rendszerességgel. Minden egyes részben olyasmit tanulhatunk, amit azelőtt nem. Végre lőhettem igazi fegyverekkel, rengeteg edzünk a közelharcok miatt, kaszkadőrmutatványokat mutathatunk be. Vagy vegyük azt, hogy az egyik részben fegyvereket raktam össze úgy, hogy rájuk sem pillantottam. Ezen például hetekig kellett dolgoznom, és ilyesmit a normál életben, egy normál munkahelyen biztosan nem csinálna az ember. Szóval ez az aspektus teszi az egészet annyira élvezetessé, annyira egyedivé a munkánkat és éppen ezért is imádunk dolgozni - még akkor is, ha az ember olykor szemhunyásnyit sem pihenhet.

Jared Padalecki: (vigyorog) Plusz a tévében való szereplés ingyen kábszert és prostikat is jelent!

Jensen Ackles: Jogos, ezt kifelejtettem. Ez is motiváló tényező! (nevet)

Már eleve sötét a sorozat, igaz? Mármint nem csak maga a történet sötétebb hangvételű, hanem a fényképezés is, vagyis az operatőr eleve ilyen stílust választott.

Jared Padalecki: Igen, és csak a felvételek után "színezik" ki egy kicsit. Emlékszem, hogy valaki rá is kérdezett arra, hogy miért van minden részben másmilyen kontaktlencsém, mivel olykor zöldnek, olykor pedig barnának tűnnek a szemeim. És meg mondom, hogy szó sincs lencsékről, egyszerűen csak sötétítenek a felvételeken, mert abban nem lenne semmi félelmetes, ha valaki egy város fényes utcáin sétálna, vagy egy napsütötte mezőn focizna. Tehát muszáj homályosítani a felvételeket, miközben Vancouver ezért is remek hely a forgatásra, hiszen folyton lóg az eső lába, mindig köd és sár van. Persze az nem túl szívderítő, ha sokat esik az eső, de a sorozatnak nagyon jót tesz.

Akkor is jó város Vancouver, ha véget ér a meló, a forgatás?

Jensen Ackles: Ajjaj, nagyon is! Remek az éjszakai élet, akárcsak maga a város is. Imádom Vancouvert. Bár, az is igaz, hogy nem igazán élvezhetjük ki, hiszen elég gyakran csak hajnal 2-3 óra fele hangzik el a végcső csapó, csak akkor fejezzük be a napi anyagot.

Jared Padalecki: Igen, ez van. Az embernek maximum hétvégén jut ilyesmire némi ideje, már, ha nem megy haza Los Angelesbe. Szerintem is lenyűgöző város. Azoknak, kik még nem jártak itt, ajánlhatom meleg szívvel, hiszen egész nap mozgásban van, pezseg. Az emberek bicajoznak, görkoriznak, rohangálnak a kutyáikkal vagy a parkban játszanak. Az egész már csak azért is üdítő, mert mi olykor egész nap díszletek közt rohangálunk, vagy egy épületben forgatunk és tök jó dolog kimozdulni. Persze ilyesmire csak ritkán van lehetőségünk, hiszen általában forgatunk, ha pedig nem forgatunk, akkor alszunk.

Forgatás közben sem volt semmilyen rémisztő élményetek?

Jared Padalecki: Egyszer láttam őt (mutat társára) ahogy átöltözik, és azóta más ember lettem.

Jensen Ackles: Azóta nem ugyanaz. Nem, nem, de volt egy jelenet, ahol...

Jared Padalecki: Most, hogy mondod, akadt pár dolog. Emlékszem, hogy a Barát a bajban című rész forgatása közben az egyik óra lepottyant a falról. Nem tudom, hogy te akkor ott voltál-e, de abban a részben éppen egy alakváltó volt, és akkor engem egy lány fejbe csapott egy üveggel és magamra maradtam. A te jeleneteid, azt hiszem, előtte voltak. Mindegy, szóval volt egy pofás vityilló Vancouverben, és ott lógott egy óra a falon. Egy tök normális óráról van szó, és senki nem volt a közelében, még csak a fal túloldalán sem, és hirtelen leesett, mi pedig, akik ott voltunk, az a hét-nyolc ember, kissé becsináltunk.

Jensen Ackles: Emlékszem, hogy amikor a Tiszta őrület! című epizódot valóban egy elhagyatott elmegyógyintézetben forgattunk, és a díszlettervezőknek szinte semmi sem kellett csinálniuk, mert annyira lepukkant volt mindent, a falak penészedtek, szóval mintha az isten is az Odaát-hoz teremtette volna az épületet. Ott forgattunk ebben az ötemeletes, totál elhagyatott épületben, amely egy nagyobb komplexum része volt, csak éppen már jó ideje nem használták. A harmadik emeleten forgathattunk, és ebédszünetet tartottunk. Az egész csapat elindult a lépcsők felé, hogy végre harapjon valamit. Én megláttam egy ajtót, amely fölött "lépcső" felirat volt és gondoltam, hogy íme, egy rövidebb út lefelé. Le is mentem pár emeletet, kilyukadtam a földszinten, és egy iszonyatosan sötét helységbe érkeztem. Volt egy hosszú, nagyon hosszú folyosó, parányi fénnyel a legvégén, de az egész baromi gáz szitu volt. Elkezdtem a fény fele menn, és hallottam, hogy a szobákban csöpög a víz, mire fel is gyorsítottam. De végre elértem az ajtót és kikerültem a szabad levegőre... nem kicsit volt félelmetes, szó szerint felállt a szőr a hátamon!

Merre tart a sorozat a következő évadban? Továbbra is városról-városra fogtok autókázni, vagy valamelyest megváltozik a formátuma?

Jensen Ackles: Nem tudjuk. Sokan teszik fel ezt a kérdést, de ezt tényleg nem kötik az orrunkra a készítők. Tudjuk, hogy megvan a fő csapásvonal, még mostanság is azon dolgoznak, azt tökéletesítik.

Jared Padalecki: Van egy olyan érzésem, hogy továbbra is úton leszünk, legalábbis, ha életben maradunk. Újabb és újabb rejtélyes eseteket és városokat fogunk felfedezni, hiszen Eric Kripke, az Odaát készítője is mondta, hogy a sorozat koncepciója szerint az X-akták és a 66-os útszerelemgyerekéről van szó. És ez utóbbihoz továbbra is úton kell lennünk.

Jensen Ackles: Azt hiszem, hogy az írók tartogatnak a tarsolyukban olyan meglepetéseket, melyek alapjaiban fogják megrengetni az eddigi viszonyokat.